A nagy rotáció: Amikor a beton veri a biteket – Befektetési ötletek 2026–2027-re

Az elmúlt években az AI a modern gazdaságtörténet legnagyobb értékteremtő hulláma volt. A tőke beáramlott a chipekbe, a hyperscalerekbe, az adatközpontokba, és sokáig úgy tűnt, hogy ez egy egyirányú trade, amelyben minden dip vételi lehetőség.

Most viszont egy sokkal kényelmetlenebb kérdés kezd kirajzolódni. Mi történik akkor, amikor maga az intelligencia - ami eddig ritka és nehezen hozzáférhető erőforrás volt - tömegessé és olcsóvá válik, vagyis már nem különleges versenyelőny, hanem mindenki számára elérhető alapvető eszköz lesz?

A hyperscalerek jelenlegi helyzete számomra inkább a 22-es csapdájára emlékeztet, mint klasszikus versenyhelyzetre: a nagy cégek nem költhetnek kevesebbet, mert azzal elveszítenék a technológiai versenyt, ugyanakkor ha mindannyian brutális összegeket költenek, akkor egymás előnyét nullázzák ki, miközben a megtérülés egyre távolabbinak tűnik. Ha 2 cég közül egyik úgy dönt, hogy nem költ fejlesztésre míg a másik igen. Akkor az egyik cég lemarad a 2. cég megszerzi a market share-t és boldogan él tovább.

De mi történik akkor ha van 10 cég és mind úgy döntenek, hogy költenek fejelszetésre, mégpedig nem is keveset. Akkor a market share osztódni fog, kevesebb lesz a profit miközben a költségük az iszonyuan megnövekedett.

Márpedig jelenleg pont ezt látni, ha csak a MAG7 cégeig nézzük óriási költekezést terveznek. Emlékezzünk csak a jelentésre mikor a cég bezuhant a hírre, hogy milyen sokat tervez költeni 2026-ban.

A CapEx-számok (beruházási költségek) történelmi léptékűek . 2026-ra MAG7 700 trilliót akar költeni és ezek a dollármilliárdok nem a felhőben maradnak, hanem kézzelfogható formában jelennek meg: betonban, acélban, rézben, turbinákban, földterületben és energiahálózatokban. Miközben a piac attól tart, hogy az AI megeszi a szoftveres nagy cégek egy részét, addig a fizikai infrastruktúra iránti kereslet növekszik.

Az elmúlt évtized arról szólt, hogy a digitális cégek szinte bevehetetlennek tűntek: nehéz volt őket lecserélni, könnyen tudtak növekedni, és egy új ügyfél kiszolgálása alig jelentett plusz költséget.

De ha az AI már percek alatt el tudja végezni azokat a feladatokat, amelyekhez korábban külön szoftverek és teljes rendszerek kellettek, akkor a piac előbb-utóbb újragondolja, mennyit érnek ezek az üzleti modellek.

Ez nem azt jelenti, hogy a technológiai szektor véget ér, hanem inkább azt, hogy a túl magas értékelések lassan visszatérhetnek reálisabb szintekre.

Pont ezért tartom érdekesnek a Nebius helyzetét (elkezdtem írni egy funda elemzést róla már), mert egyszerre mozog a digitális térben és a nagyon is kézzelfogható, fizikai infrastruktúra világában. A legutóbbi negyedéves jelentés nemcsak gyors növekedést mutatott, hanem azt is, hogy a cég jó áron tudja értékesíteni a kapacitásait, magas a kihasználtsága, és az ügyfelek egy része előre fizet a hosszabb távú szerződésekért, ami ebben az iparágban egyáltalán nem magától értetődő.

Amikor egy vállalat jelentős működési pénzáramot termel úgy, hogy az ügyfelek előre utalnak, az nemcsak stabilitást ad, hanem azt is jelzi, hogy erős a pozíciója a piacon, mert a növekedés egy részét maga a kereslet finanszírozza. Emellett az, hogy a GPU-k elszámolási idejét öt évre növelték, figyelnek az energiaköltségek optimalizálására, arra utal, hogy nem ész nélkül költenek, hanem tudatosan próbálják csökkenteni a ciklikus kockázatokat és fenntarthatóbbá tenni a működést.

Ugyanakkor még a Nebius esetében is jól látszik, hogy az AI végső soron fizikai korlátokba ütközik. Adatközpontot nem lehet virtuálisan felhúzni, turbinát nem lehet prompttal generálni, és az elektromos hálózat bővítése sem szoftverfrissítés kérdése. Az AI-forradalom első szakasza a chipekről szólt, a második az adatközpontokról, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a harmadik az energia és infrastruktúra szűkösségéről fog.

Amikor elkezdődött az AI őrület végig gondoltam mire lesz a legnagyobb szükség. Akkor a válaszom az volt, hogy tárhelyre. Nézzétek meg (Western Digital) vagy STX (Seagate) grafikonját.

Amikor a legnagyobb technológiai cégek százmilliárdokat költenek fizikai eszközökre, akkor valójában a saját marginjaikat nyomják, miközben strukturális keresletet teremtenek azok számára, akik ezeket az eszközöket birtokolják. A piac hajlamos elfelejteni, hogy a „régi gazdaság” cégeinek versenyelőnye gyakran nem digitális, hanem nagyon is fizikai jellegű: bányák, erőművek, vasúthálózatok, termőföld vagy ipari gyártókapacitás formájában jelenik meg. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra felépíteni, mert hatalmas tőkét, hosszú éveket és komoly engedélyezési folyamatokat igényelnek, ezért sokkal nehezebb lemásolni őket, mint egy szoftveres megoldást.

A közelmúltban a kisbefektetők jellemzően nem fordítottak különösebb figyelmet ezekre a szektorokra, mert hosszú ideig alulteljesítettek a technológiai részvényekhez képest, így egyszerűen nem tűntek vonzónak. Sokan, akik az utóbbi években kezdtek el tradelni vagy befektetni, már egy olyan piaci környezetben szocializálódtak, ahol szinte minden a growth-ról szólt, ezért gyakran nem is találkoztak a ciklikusság fogalmával a gyakorlatban. Pedig korábbi évtizedekben teljesen természetes volt, hogy bizonyos időszakokban éppen ezek a régi gazdaság szektorok teljesítettek felül, majd a tőke később újra más területekre áramlott.

Nem gondolom, hogy az AI-sztori véget ért, sőt, valószínűleg még csak most lépünk át a következő fázisba. De azt igen, hogy az easy money szakasz lezárulóban van, és a piac egyre kritikusabban fogja vizsgálni, hogy melyik üzleti modell tud valódi, fenntartható cash flow-t termelni egy olyan világban, ahol az intelligencia nem versenyelőny, hanem alapinfrastruktúra. Továbbra is úgy gondolom, hogy az AI-szektoron belül is lesznek komoly nyertesek, és a kedvenc választásaim továbbra is az , az és a . Ugyanakkor nem számítok arra, hogy az egész szektor egységesen akkora teljesítményt fog nyújtani, mint a korábbi években, amikor szinte minden AI-hoz köthető részvény együtt emelkedett.A legnagyobb paradoxon talán az, hogy minél olcsóbb és elérhetőbb lesz az intelligencia, annál értékesebbé válhatnak azok az eszközök, amelyek nem skálázhatók végtelenül.

Úgy gondolom, hogy az AI-cégek közül hosszabb távon azok tudnak igazán felülteljesíteni, amelyek nemcsak szoftverben és felhőszolgáltatásban erősek, hanem a fizikai világban is képesek megjelenni, és ott kézzelfogható módon monetizálni az AI-t. Az igazi áttörés nem pusztán abban lesz, hogy ki fejleszt jobb modellt, hanem abban, hogy ki tudja azt beépíteni valós termékekbe, rendszerekbe és infrastruktúrába, ahol közvetlen bevétel keletkezik.

Nem véletlen, hogy a MAG7-en belül a Tesla számít a legmagasabb forward P/E-vel árazott vállalatnak. A piac nem egyszerűen egy autógyártót áraz, hanem a jövőbeli Optimus robotot és a robotaxi-hálózatot próbálja diszkontálni, vagyis azt a narratívát, hogy az AI a fizikai térben is termelékenységet és új bevételi forrásokat hoz létre.

A rotáció már javában zajlik, még akkor is, ha sokan ezt egyelőre nem veszik észre. 2027-re a Microsoft, az Amazon, az Alphabet, a Meta, az Oracle, az Nvidia és az Apple együttesen több mint 1 billió dollárt tervez AI-infrastruktúrára költeni. Már 2026-ban is körülbelül 700 milliárd dollár áramlik adatközpontokba, szerverekbe és kapcsolódó beruházásokba.

Mégsem feltétlenül ők a rövid távú nyertesei ennek a hullámnak, hanem azok a szereplők, akik a szükséges fizikai erőforrásokat biztosítják. Az adatközpont nem a felhőben épül meg, hanem betonból, acélból és rézből, működéséhez stabil energiahálózat, erőművek és szállítási infrastruktúra szükséges. A vasúttársaságok, az energiacégek, a nyersanyag-kitermelők és az ipari beszállítók így közvetetten, de nagyon is valós módon profitálnak abból, hogy a technológiai óriások kénytelenek folyamatosan növelni a beruházásaikat.

Ha valaki ETF-ekben gondolkokodik akkor a kedvenceim a következő évekre (industrial szektor), (energia), (materials), (utilities).

Ezen kívül említenék 1 stockot is ami lemaradt a nagy rallyról de az utóbbi időben nagy erőt mutat. A sok adatközpont megépítésénél fontos szerepet fog játszani a szállítás. A vasúthálózatok az utóbbi években gyengén teljesítettek viszont az utóbbi időben nagy erőt mutatnak. Nem véletlenül. És amíg a nagy építkezések, beruházások zajlanak úgy gondolom jól fog teljesíteni. És a költekezésnek a vége még nem látszik

: 2024 óta oldalazik és most kitört

Az egy osztalékfizető, defenzív részvény, amelyben szerintem jelentős felértékelődési tér van, ezért szívesen hozzáadom a portfóliómhoz. Nemrég a Baupost hedge fund is pozíciót növelt benne a legutóbbi SEC-bejelentése alapján, ami csak megerősítés számomra.

Érdekelnek további cikkek, fundamentális elemzések?
Pár korábbi cikkeink:

👉"Nem izgalmas, de működik: A prémiumtermelő stratégiám"
👉"Abbott Laboratories - ABT " - fundamentális elemzés
👉"Aeluma Inc. (ALMU)" – fundamentális elemzés
👉"Kraken Robotics " - fundamentális elemzés
👉"Ouster (OUST) " - fundamentális elemzés 
👉 "Netflix 2026"

Mi is az a TraderBázis?

A TraderBázis egy US részvényekre fókuszáló, edukációt, portfólió-ötleteket és élő trade megosztásokat kínáló közösségi platform, ahol a cél a tudatos, rendszerben gondolkodó kereskedés és befektetés.

🔗További információkhoz a TraderBázisról kattints ide!